Az alagutak több, általunk korábban bemutatott vizuális problémája szerint magasabb követelményeket támasztanak az alagútvilágítással szemben. E vizuális problémák hatékony kezeléséhez a következő szempontokat tekinthetjük át.
Alagút világításáltalában öt részre oszlik: megközelítési szakasz, bejárati szakasz, átmenet szakasz, középső szakasz és kijárati szakasz, amelyek mindegyikének más-más funkciója van.
(1) Megközelítő szakasz: Az alagút közeledő szakasza az alagút bejáratához közeli útszakaszra vonatkozik. Az alagúton kívül elhelyezkedő fényereje az alagúton kívüli természeti adottságokból adódik, mesterséges világítás nélkül, de mivel a közeledő szegmens fényereje szorosan összefügg az alagút belsejében lévő világítással, ezért szokás világítási szegmensnek is nevezni.
(2) Bejárati szakasz: A bejárati szakasz az első világítási szakasz az alagútba való belépés után. A bejárati szakaszt korábban adaptációs szakasznak nevezték, amely mesterséges világítást igényel.
(3) Átmeneti szakasz: Az átmeneti szakasz a bejárati szakasz és a középső szakasz közötti világítási szakasz. Ez a rész a vezető látásának adaptációs problémájának megoldására szolgál, a bejárati rész magas fényerősségétől a középső rész alacsony fényerejéig.
(4) Középső rész: Miután a vezető áthajtott a bejárati szakaszon és az átmeneti szakaszon, a vezető látása befejezte a sötét adaptációs folyamatot. A középső rész világításának feladata a biztonság biztosítása.
(5) Kijárati szakasz: Nappal a vezető fokozatosan alkalmazkodhat a kijáratnál erős fényhez, hogy kiküszöbölje a "fehér lyuk" jelenséget; éjszaka a vezető jól látja a külső út vonalalakját és az úton lévő akadályokat a lyukban. , a "fekete lyuk" jelenség megszüntetésére a kijáratnál az általános gyakorlat az, hogy az alagúton kívül folyamatos világításként utcai lámpákat használnak.
Feladás időpontja: 2022.09.17
